Oldalfúvós furulya
Az oldalfúvós furulya az ajaksípos fúvós hangszerek közé tartozik, a harántfuvola magyar megfelelője. Általában a dugós furulyákhoz hasonló módon bodzafából készül. A harántfuvolához hasonlóan oldalról megfújható fúvólyuka van. Főleg a pásztorok használták.
Az oldalfúvós furulya testhosszúsága, 45–50 cm, csőátmérője, 14–16 mm. A fúvólyuk és a hat hangképző nyílás egy vonalban van. A fúvólyuk kissé ovális, hosszában 12, keresztben 11 mm. A cső felső végét légmentesen lezáró 3-4 ujjnyi hosszú fadugó belső vége a fúvólyuktól kb. 15 mm-re van.
A hanglyukak helyét minta, vagy szemmérték alapján határozzák meg. A legalsó hangképző nyílás a cső végétől négy ujjnyira van, a többi egymástól egy-egy hüvelyk távolságra, a harmadik és a negyedik lyuk között viszont kicsit nagyobb a távolság.
A hangszer kipróbálásakor először a csövet a fúvólyuknál lezáró fadugó helyzetét változtatva állítják be a várakozásnak megfelelő hangot, majd a cső végének rövidítgetésével keresik meg a kívánt alaphang-magasságot.
A hangszer díszítése hasonló mint a közönséges furulyáké, de a csővégeket megerősítő ólombeöntésekre itt nincs szükség.
A magyar népi hangszeres zenében az oldalfúvós furulya szinte mindenütt megtalálható. Szerepe teljesen azonos a közönséges furulyáéval, de annál ritkábban fordul elő. Alaphangja F és G közötti, hangsora, ujjazta, játéktechnikája, tartásától és a megszólaltatási módjától eltekintve, azonos a hatlyukú furulyáéval. Az oldalfúvós furulya előnye: könnyebb elkészíteni. Hátránya: nehezebb megszólaltatni.
Szavazás