A furulya szó elterjedése
A 15. század közepe táján a Bécsi kódexben leírt bizonyos „bodzafában alkotott igrec készség” talán furulya lehetett, ha igen, ez az egyik legkorábbi említése a magyarországi írott forrásokban. A 15. század elején másolt Schlägli szójegyzékben a sípot illetve a furulyát jelentő latin fistula szó magyar megfelelője a süvöltő. Süvöltyü néven szerepel a furulya Apáczai Csere János 1653-as Magyar Encyclopaediájában a „hangra szolgáló csinálmányok” között. Ezt a régi nevet őrzi a moldvai csángók szűltü, szűtü, siltü szava. A süvűtő hangszernév Heves, Borsod, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár megyében a fűzfasípot jelenti. Maga a furulya szó későn, csak a 17. század közepe felé jelenik meg. Ennek magyarázata lehet az, hogy a környező népeknél is sok hasonló hangszer található, lehet, hogy a valamelyiküktől származó furulyaváltozattal együtt vettük át a nevét is. A furulya Magyarországi elterjedtségére utaló adatok a 19. század első felétől sokasodnak, ez időben gyakran tilinkónak nevezték.
Szavazás